Hogyan ne verd át saját magad?

Nagyon sokszor találkozom azzal, amikor trauma hatására történik hirtelen egy életváltás. 

Mi lehet egy trauma? 

Például egy betegség, egy rák, vagy ami durvább és még hirtelenebb jöhet az egy baleset. Amikor autóval egy fának ütközöl és a kórházban felébredve rájössz, hogy kaptál ajándékba egy új lehetőséget, és elkezded átértékelni az életed. És arra jössz rá, hogy hazugság volt az eddigi életed. Hogy önáltatásban éltél. Hogy másokra hárítottad a felelősséget, hogy nem tudtál dönteni. És, hogy pajzsként használod a környezetedet magadban, illetve keresed mindenkiben a hibát, mert egészen egyszerűen te nem szeretnél dönteni, vagy lépni az adott helyzetben. 

A belső és a külső szabadság az egy önazonos élet. 

Ez egy nagyon – nagyon fontos része a Nőiességnek, vagy a Női Létnek.

Ne kelljen neki csapódni annak a fának! Ez nagyon fontos! Ne várd meg, amíg egy napsütéses napon nekirohansz a fának! Ne várd meg, amíg az a pillanat eljön, hogy felhív a nőgyógyászod és azt mondja, hogy a rákszűrőd eredménye rossz lett… 

Tudom, ezek durva példák. De a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek kilencvennyolc százaléka nem tanul egészen addig, amíg valami trauma, tragédia nem éri. 

De miért kell ezt megvárni? 

Miért nem tudunk önazonos életet élni és nem átverni saját magunkat? 

Vedd fel a kézitükrödet és nézz bele! Képzeld el, hogy az a kézitükör egy gyönyörűen megmunkált tükör, nagyon szép a kerete. Esetleg porcelán… Vagy egy gyönyörűen faragott fa… De az is lehet, hogy kovácsoltvas… Képzeld el, hogy ezt a tükröt most felemeled és belenézel! Belenézel és leteszed azokat a fantom identitásokat, amikben ringatod magad. Leteszed azokat az egó által generált hibakereséseket, amik eltávolítanak magadtól. Mert ahelyett, hogy magadon dolgoznál kívülre hárítod a dolgokat, és keresed másokban a hibát. Értékeled mások életét és te megpróbálsz a jó szerepben tündökölni, miközben szét van esve az életed… 

Tehát szépen vedd fel azt a kézitükröt és nézz bele! Tedd le a fantom identitásaidat és legyél az, aki vagy! A szeretet és az őszinteség útja a legegyszerűbb, legrövidebb, de néha valóban fájdalommal jár. A félelem útja pedig mindvégig fájdalommal jár, mert folyamatosan magas elvárásokat fogsz támasztani. Soha semmi nem fog megfelelni az elvárásaidnak. Mindig találsz benne valamilyen hibát. És mindig csalódni fogsz! Te magad mindig a háttérbe húzódsz és a félelembe helyezkedsz bele, mert ezt érzed biztonságosnak. 

Ilyenkor szokták megkérdezni: Na jó – jó Padma! De ezt, hogy kell csinálni? 

Én mindig azt mondom, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes. És ma már, harminc év terápiás munka után nem hiszek a hosszú – öt, hat, tíz évig tartó – terápiákban. Én azt vallom ma már, hogy a változásnak nagyon intenzívnek kell lennie több okból kifolyólag: Egyrészt ezek hoznak olyan átütő sikert, másrészt meg nincs idő. 

Nincs idő a mellékvágányokra. Nincs idő arra, hogy külön huszonhárom kört fussunk. Nincs idő az őszintétlen életre. Miért pazaroljuk, pocsékoljuk el, miért dobjuk el magunktól annak a szépségnek a lehetőségét, ami egy szép életben rejlik. Miért nem változtatunk? Mire várunk? Miért odázzuk el a helyzeteinknek a megoldását? Ja, hogy fájdalmas lesz? Ja, hát ez biztos! De annál fájdalmasabb nincs, amikor az életed végén rájössz arra, hogy ez őszintétlen, félelmekkel tűzdelt mellékúton jártál. És azt az életet, ami lehetett volna azt saját magadnak zártad be. Kell a tükör és egy nagyon éles és erős tükör kell!

Vagy nagyon fáj, és félelemből benne maradsz egy helyzetben – akár évekig Vagy túl tudsz rajta jutni. Ez egy nagyon – nagyon fontos dolog! FÁJNI FOG!!! Nem tudod elkerülni a fájdalmat, mert egóval rendelkezünk. Akarunk dolgokat, és ha azok nem úgy vannak, ahogy mi akarjuk, akkor kétségbe esünk. Fájdalmat érzünk. Tehát egy biztos: Fájni fog!

Úgy szoktam ezt felrajzolni a pacienseimnek vagy a hozzám fordulóknak, hogy lerajzolom azt a helyzetet amiben most vannak egy körbe, ahol állnak, ez a félelmek útja. A másik oldalra, a túloldalra rajzolom a kiteljesedett életet, amit nevezhetünk akár boldog életnek is. És a kettő között van egy zebra, amin át kell sétálni. A zebra két oldalán a félelem és a fájdalom áll. Mert minden, ami nagy változással jár, abban van félelem, hiszen olyan lépéseket kell megtennünk, amit eddig nem tettünk meg. És van fájdalom, mert el kell esetleg engedni olyan kapcsolódásokat, gondolatokat, szokásokat, amikhez hozzá vagyunk szokva, és ezek elveszítése fájdalommal jár. De máshogy nem jutunk át a túloldalra. Máshogy maradunk a kisstílű, nagyon szerény, visszahúzódó, folyamatosan harcban álló, elemző, egoista, nem boldog életünkben. 

Az egyik tanítványom mondta a múltkor, hogy mire ez a nagy boldogsághajhászás? Nem értettem, hogy mire gondol. De én azt gondolom, hogy nem kell hajhászni a boldogságot. Az élet boldogságra teremtődött. Azért van, hogy boldogok legyünk. Alapvetően. Egyáltalán nem kell napi szinten szenvednünk, szenvedésben lennünk. Ez akkor van, ha ellen állunk annak, ami van. Ha ellenállást tanúsítunk és nem nyitjuk ki magunkat a változásnak. 

Én arra kérlek Téged, hogy valóban vegyél elő egy kézitükröt és nézzél bele! Kezd el felvenni magaddal a kapcsolatot! Kezd el a jobbik éneddel! És akár itt van most ez a helyzet, amiben vagyunk, ez a vírushelyzet, amiben benne van annak a félelme is, hogy valaki megbetegszik és meghalhat. Szerintem elég életszerű ennek a gondolata és annak a gondolata is, hogy na akkor most itt van az ideje annak, hogy változtassak az életemen! Hogy fölálljak. Hogy elkezdjem ezt a fantomidentitásomat levetkőzni. És az legyek, aki vagyok! Mert a legtöbbször attól szenvedünk, hogy mást mutatunk, mint akik belülről vagyunk. És amikor meg azt mutatjuk, akik vagyunk és arra van egy válasz, azt meg nem szeretjük elfogadni. Tehát szenvedünk attól, ami van. 

Pedig a két pont között a legrövidebb az egyenes. 

A belső szabadság, az az önazonos élet. Az önazonos élet a tükör. Ne verd át magad! Nézz bele a tükörbe! És kezd el megtenni azokat a lépéseket, amitől te jól vagy! Amitől te boldog vagy! Igazán! Kezd el! 

Fessél, rajzoljál, utazzál! Válj el, szakítsd meg a kapcsolatot a negatív attitűdű barátokkal! Ülj le a szüleiddel és beszéld meg a dolgaidat! Nehéz lesz! Fájni fog! Lehet, hogy lesznek olyan pillanataid, amikor az egészet a pokolba kívánod! De ez egy nagyon rövid idő. És ha egyszer megteszed, akkor azután mindig konzekvensen látni fogod, hogy végül is ez nem olyan nehéz! 

Meg tudod tenni! 

Belső szabadságra teszel szert és önazonos életre! Megszűnik az a folyamatos presszió, nyomás, amitől vagy nem tudsz aludni, vagy állandóan aludnál. Megszűnnek ezek! Elkezdesz kivirágozni! Egy Érzéki Virágzó Tudatos Nő leszel!

Folytatom még… Remélem, hogy előveszed a kézitükröt! 

A Gyönyör legyen Veled 

Ölellek, Padma